A digitalizált művekről

A fenti összetett kiválasztási szempontoknak reményeink szerint megfelel mindaz, amit most az érdeklődők szeme elé tárunk.

A Zeneműtárunkban sokak által keresett színházi zenei műfajok mellett döntöttünk: az operák, vígoperák, daljátékok, operettek, balettek, pantomimek korabeli világába vezetjük be olvasóinkat, úgy, ahogy ezt a világot gyűjteményünk tükrözi. Az elmúlt kb. két évszázad népszerű külföldi és hazai színházi művei mellett természetesen fel-feltűnnek olyan művek is (pl. Boieldieu A fehér hölgy c. műve, Halévy Zsidónője, Meyerbeer több operája, Kienzl vagy Nessler alkotásai stb.), amelyeket ma már elsősorban csak néhány közkedvelt áriából ismerünk, s inkább mint operaritkaságokat tartjuk számon őket. S találunk olyanokat is, amelyek sikere – ha egyáltalán "érdektelennek" nem tűntek már a bemutatón – tiszavirág életűnek bizonyult, elég itt pl. Leoncavallo Malbrukjára utalnunk, amelyről a "nagysikerű" római bemutatót hírül adó beszámoló (Die Musik IX. Jahr 1909/1910 Heft 10, Band XXXIV) óta alig hallhatunk. E rövid ismertető keretében nem áll módunkban a szerzőkről, művekről, kiadókról részletesen szólni. Csupán néhány megjegyzést kívánunk még fűzni a fent elmondottakhoz.

1. A már említett művelődéstörténeti szempont hitelességének alátámasztásaként itt most egyetlen forrásmunkára utalunk, a dr. Molnár Imre által szerkesztett (a Merkantil-Nyomda által Budapesten, 1936-ban kiadott) kötetre, A magyar muzsika könyvére. A magyar énekes színpad: Történeti vázlat és A Magyar Királyi Operaház 1884–1935-ig című fejezetekben mintha a mi gyűjteményünk elevenedne meg: Doppler Benyovszkyja, Mosonyi Szép Ilonkája, Nessler Säckingeni trombitása, Halévy és Meyerbeer operái, Weber Bűvös vadásza, Bellini Normája, A nürnbergi baba (Adam), Wagner Ringje, a Jókai-mű ihlette Viora (Szabados Károly), az 1890-es évek "legnagyobb szabású magyar operájaként" említett Toldi szerelme (Mihalovich), Humperdinck művei, Máder "Piros czipő"-je, Aggházy Marittája, Hubay, Poldini és Dohnányi színpadi művei, az Ariadna Naxos szigetén (R. Strauss), Korngold egy műve, Sztojanovits Csárdása mellett még olyan – ma már alig-alig számontartott – szerző ill. mű is szerepelt egykori zenés színházaink repertoárján, mint az általunk is digitalizált Tess, amelynek szerzőjéről, Erlangerről és a mű hazai bemutatójáról némi sajnálkozással így ír Major Ervin: "... De, mert ő báró és bankár, nem hivatásos muzsikus: a sajtó összeesküdött ellene, a közönség meg hagyta magát orránál fogva vezetni..." Akármi is okozta annak idején a darabok sikerét vagy sikertelenségét, a felsorolt – s a mi kollekciónkban is szereplő – szerzők, művek a múlt hazai zenei-színházi életét reprezentálják, érdemes hát megismerkedni velük, különös tekintettel a magyar operákra, daljátékokra, pantomimekre.

2. Hiányos, erősen rongált köteteket nem választottunk ki a digitalizálás céljaira. Ez alól egyetlen kivétel Halévy Zsidónője, mert bár a kottából néhány lap hiányzik, a múlt századi Schlesinger-kiadás értékeit még ebben a formában is feltétlenül megőrzendőnek és bemutatandónak ítéltük. (Kizárólag praktikus szempontok által vezérelve a hiányzó oldalak "zenei szövegét" -más nem lévén- egy későbbi Peters-kiadás digitalizált lapjaival pótoltuk.)

3. Különös ritkasága, muzeális értéke miatt bekerült a kollekcióba néhány olyan mű is, amelynek zongoraátirata van csupán birtokunkban, mint pl. Mosonyi Mihály Szép Ilonkája, Doppler Benyovszky című operájának – éppen Mosonyi által alkotott – zongoraátirata, Mozart Don Giovannijának Friedlein & Hirsch által a múlt században kiadott zongoraváltozata, a két Rossini opera: az Olasz nő Algíban és a Hamupipőke szintén igen régi, feltehetőleg a múlt század közepe táján kiadott kötete, Verdi Luisa Millere.

Két oratorikus és egy kamarazenei mű tartozik még az eltérő műfajok körébe az itt közöltek közül: Schumann Az Éden és a Péri ill. Wagner Az apostolok szeretetlakomája című művének zongorakivonat-kottáját a ritkasága és az állományvédelem szempontja vetette fel velünk a digitalizálandó művek sorába e kezdő ciklusban. A Burgmein-féle négykezes kiválasztását a kotta kedves grafikus képén, illusztrációinak kort idéző hangulatán túl az az érdekesség indokolja, hogy a fenti álnéven alkotó szerző, Giulio Ricordi a Milánóban 1808-ban induló nagy olasz zeneműkiadó alapítójának, Giovanni Ricordinak leszármazottja. Mindezek előrebocsátásával indítjuk útjukra a "régi kották gyűjteményének" digitalizált köteteit.