Az ismertetést Dr. Vecsey Beatrix készítette.A Zeneműtár gazdag kottaállományán belül különleges értéket képvisel a több tízezer darabból álló ún. „régi kották gyűjteménye”. Múlt századbeli, századfordulói és a XX. század első évtizedeiben megjelent kötetek, füzetek ezek, s felölelik szinte az összes zenei műfajt, a nagy egyházzenei alkotásoktól a kamarazenei gyöngyszemekig, a versenyművektől a rövid romantikus (és későromantikus) hangszeres darabokig, a világháborús katonadaloktól az egykori sikeres filmslágerekig, hogy a maguk idejében olyannyira kedvelt melodrámákról már ne is beszéljünk... Nemcsak a zenei műfajok sokszínűségéről adhat azonban izgalmas körképet e gyűjtemény, hanem a zenetörténet évszázadairól is; különös bőséggel épp a klasszicizmusról, romantikáról és későromantikáról. Mindezek úgy elevenednek meg a szerzők és műveik révén a könyvtárlátogatók számára, hogy megközelítőleg eredeti arculatát ismerhetik meg egy-egy kornak: a zenei "termés" ellentmondásos, izgalmas változatosságával. Ez utóbbi azért is figyelemre méltó, mert bizonyos értelemben az így megismerhető kép teljesebb, mint az, amit később, az Idő Rostáján átszűrt értékek számbavételével az utókor kialakít magának egy-egy korszak alkotóiról és alkotásairól. A zene világának ma is tisztelt nagy tehetségei, alkotói mellett így bukkanhatunk egy-egy műfajon belül olyan szerzőkre, akiket ma már alig vagy egyáltalán nem őriz az emlékezet, – néha kissé kegyetlenül is bánva velük: a szelektáló fölényes magabiztosságával. (Lásd kollekciónkból pl. egyrészt Mögele vagy Geiger ma már alig fellelhető nevét illetve művét, másrészt a napjainkban szintén alig játszott, ám a szakemberek által sokra becsült német romantikus zeneszerző, Marschner színházi zenéit, operáit.) Ugyanez tapasztalható természetesen akkor is, ha e kották kiadói világában teszünk egy rövid felfedező utazást. Az egykor nagynevű, mára azonban már megszűnt kiadók mellett ott állnak a napjainkban is igen sokra becsült, valamilyen formában ma is működő cégek éppúgy, mint azok, amelyeknek alapítóiról, tulajdonosairól a mai szakirodalom már említést sem tesz. A fentiek alapján azt mondhatjuk tehát, hogy művelődéstörténeti szempontból is érdemes szemügyre venni gyűjteményünk darabjait: beszédesen vallanak nemcsak a maradandó értékekről, hanem minden egyébről is, amit a hömpölygő idő azóta már maga alá temetett. |