Regélő

Szépművészeti Első Magyar Folyóirat

(1833-1841)

 

Az irodalomtörténet-írás számára mindmáig csaknem láthatatlanok azok az összefüggéshalmazok, melyek egy-egy folyóirat történeti felbukkanása létesít alapot. Főként ama korszakot illetően érvényes ez a megállapítás, mely a szépirodalmi jellegű lapok „kezdetét” jelenti Magyarországon.

 

Ez a repertórium az első magyar nyelvű irodalmi divatlap, a Regélő tartalmát tárja fel analitikusan. Szándéka szerint segítségül szolgál mindazok számára, akik kutatásokat terveznek ezen a területen. Különösen azoknak az irodalomszociológiai vizsgálatoknak kedvez a repertórium, amelyek a korabeli olvasási szokásokat vagy az irodalom és nyilvánosság kapcsolatának összetett kérdéskörét érintik.

 

Mátray (Rothkrepf) Gábor 1833 áprilisában egy politikamentes, a közönség szórakoztatását célzó divatlap szerkesztését és kiadását kezdte meg. A lap arculatát az átlagolvasó, azon belül pedig elsősorban a nők igényei formálták. Innen is magyarázható, hogy a Regélő és társlapja, a Honművész (ennek feldolgozására most nem vállalkoztunk) az érzékenység irodalmi regiszterét átsajátítva alakította ki nyelvezetét. A folyóirat olvasásakor feltűnő ugyanis, hogy az érzékenység beszédmódját nem csupán a benne fellelhető irodalmi elbeszélések, hanem a kisebb költemények, országismertetések és útleírások is követik.

 

Tartalmilag a folyóiratot a sokszínűség jellemzi. Feltárásában a teljességigény és a következetesség elve vezetett. A módszertani megfontolások taglalása helyett azonban az előszó szűkös keretei között inkább a változatos szövegvilág rövid összefoglalására vállalkozom. A Hazai Hirlelő és a Pesti Vizsgáló című rovat cikkei közéleti és kulturális eseményekről tudósítanak, valamint olyan jelentékeny emberek halálát, (olykor házasságát) jelentik be, akik a király közvetlen szolgálatában álltak vagy vármegyei tisztviselők voltak. Külföldi lapokból átemelt érdekességeket tartalmaznak a Különféle cím alatt összefoglalt írások, ide kapcsolódnak a mulattató történetek, tréfák is. A lap szórakoztató jellegét erősíti továbbá a Rejtvény-rovat, melyben változatos feladványok biztosítottak kikapcsolódási lehetőséget a játékos olvasók számára. Hazai és külföldi tájakat, természeti tüneményeket, városokat, nevezetességeket, valamint kulturális különbségeket, hagyományokat mutatnak be az Ország- és népismertetés-rovat közleményei, melyek gyakran az ajánlás hangján szólalnak meg. Különleges állat- és növényfajták, illetve tudomány és hitvilág határmezsgyéjén elhelyezkedő jelenségek ismertetésére fektet hangsúlyt a lap Természeti történet ’s tudomány című rovata, emellett a természettudományos kutatások akkor aktuális eredményeiből is válogat. Az értékes rézmetszetek, melyek a divatlapok elengedhetetlen tartozékainak minősülnek, jórészt hiányoznak a fennmaradt példányokból.

 

Ami a Regélő szépirodalmi jellegű szövegeit illeti, alapvetően a jelentéktelenség kategóriájával írhatók le. Noha ez a kijelentés nemcsak az európai, hanem a magyar irodalommal való szinkronitásra ügyelve is megtehető, mégsem kívánja lezárni az utat a lehetséges olvasások előtt. Ugyanis a folyóirat elbeszéléseinek narratológiai elemzése esetleg a korszak magyar prózairodalmáról kialakított kép árnyalásához is hozzájárulhat. Az Elbeszélés-rovat rendszeres publikálói közül olyan szerzőket emelhetünk ki, mint Matics Imre, Kuthy Lajos, Frankenburg Adolf, Kis Iván János vagy Jámbor Géza. Tehát viszonylag komoly fórumot biztosított a lap az akkor induló szépírók számára. Ellenben a megjelenő lírai alkotások között csak kevés olyan található, amely a Regélőben látott volna először napvilágot. Költészet-rovata létezett, ám hamar megszűnt, így később a lírai szövegek legfeljebb az Emlékmondások körében kaptak helyet. Ez a rovat többnyire idézetekből áll össze: antik bölcselők és államférfiak írásaiból kiragadott maximákat, illetőleg jelesebb történeti személyiségek mondásait foglalja magába, de szerepelteti Schiller, Goethe, Kotzebue, Shakespeare vagy Rousseau egy-egy elmés megállapítását is. A magyar költőktől, íróktól idézett szövegrészletek zöme Kisfaludy Sándor, Kisfaludy Károly, Berzsenyi Dániel, Vörömarty Mihály, Jósika Miklós, Eötvös József, Szentjóbi Szabó László és Ungvárnémeti Tóth László tollából származik.

 

Itt kell megemlítenem, hogy a szerzői nevek kapcsán számos nehézséggel kellett szembesülnöm. Az egyik a névtelenség ténye, amely miatt talán a legkevésbé terheli felelősség a precíz repertorizálót. Annál kockázatosabb vállalkozás a kezdőbetűs aláírások megfejtése. Habár a Regélőben szereplő monogramok és álnevek sokszor kínálják fel a biztos kiegészítés lehetőségét, feloldásuk csupán hipotetikus képződménynek tekinthető, még akkor is, ha egy-egy felvett név egyértelműen leleplezi magát egy másik cikk alatt. A rendelkezésre álló álnévszótárak ugyanis az érintett időszak álnévállományát nem dolgozzák fel, így az igazolásmódok teljes hiánya miatt a kikövetkeztetett nevek mellett minden esetben feltüntettem a folyóiratbeli aláírásformát is. Több helyütt a monogramok és a rövidítések megfejtésére egyáltalán nem teszek kísérletet. A szerző azonosításakor gondot okozhat a teljes névalak is, amennyiben azt a segítségül hívott lexikonok* egyike sem tartja számon, vagy meglehetősen kevés adatot rendel hozzá. Ám a divatlap feldolgozásának egyik mellékhozadéka éppen az ilyen szerzőkre vonatkozó információk feltárása lehet. Például Miskolczy István születési és halálozási évszámát, mely a Szinnyei-féle lexikonból is hiányzik, a lapolvasás folyamatában, az egyik gyászjelentésből tudtam meg.

 

            Az első magyar szépművészeti folyóiratot 1841-ben érte utol a korszerűtlenség végzete: „Midőn alulirott ez uttal tulajdonos szerkesztői munkámat bevégzem…” – írta az utolsó szám végén Mátray, és kérte az elmaradt előfizetési díjakat. A Regélő 1842-től megújult formában Regélő Pesti Divatlapként élt tovább.

 

 

                                                                                                          Asztalos Éva    

 

 

 

 

 


·         Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái I-XIV. Hornyánszky Viktor Akadémiai Könyvkereskedése, Bp. 1891.

·         Új Magyar Irodalmi Lexikon I-III. Péter László (főszerk.), Akadémiai Kiadó, Bp. 1994.

·         Világirodalmi Lexikon I-XVIII. Király István (főszerk.), Akadémiai Kiadó, Bp. 1986.

·         Révai Nagy Lexikona I-XXIII. Révai Testvérek Irodalmi Intézet Részvénytársaság, Bp. 1911.