A digitalizált művekről

A digitalizált kamarazenei kották zenetörténeti, zenetudományi szempontból igen nagy jelentőségűek. Megtalálhatók közöttük a nagy „magyar hegedűiskola” megalapítóinak legjelentősebb művei.

Hubay Jenő, Joachim József és Bloch József neve még ismerősen cseng, műveik az utóbbi években reneszánszukat élik, de a velük együtt munkálkodó, nem másodrendű magyar hegedűkomponisták méltatlanul feledésbe merültek. Siklós Albert, Farkas Ödön, Zsadányi Armand, Buttkay Ákos, Vecsey Ferenc, Szerémi Gusztáv, Szendy Árpád, Huber Károly (hosszan sorolhatnánk még a neveket) műveinek megőrzése nemcsak magyarságunk miatt elengedhetetlen, hanem az egyetemes zenetörténetben elfoglalt helyük is indokolja azt. Az ő hegedűműveiken, vonós kamarazenéiken nevelkedtek a világban később szétszóródott nagy hegedűvirtuózok. Ezeket a műveket a II. világháború éveiben és az azt követő években, de a rendszerváltozás óta eltelt években sem adták ki újra, ezért megőrzésük is digitalizálásuk igen fontos indoka.

A zenetudományi feldolgozásra is alkalmas „iskolakottákat” főiskolások szakdolgozatok, PhD dolgozatok megíráshoz egyaránt használhatják.

A magyar ritkaságokon, érdekességeken – Molnár Antal, Dohnányi Ernő, Popper Dávid, Ábrányi Kornél, Erkel Ferenc, Unger Ernő művei – kívül Magyarországon egyáltalán nem hozzáférhető külföldi szerzők vonós kamarazenei kottáit is fellelhetjük a több mint 400 digitalizált mű között.